2011. szeptember 14., szerda

Őszi színek selymen



 Nem tudom mi hozza elő bennem a színeket..., Valaki üzeni...:)) Minden festés egy meditáció is egyben. Ott és akkor ott kell lenni, nem másutt, nincsenek más gondolatok, csak a belső hang vezeti a kezem. Mikor melyik színt veszem az ecsetre, milyen sorrendben, az egy sugallat. Benne van a levegőben, körül vesz egy rezgés, fények tánca, s így kerül az anyagra. Nem akarom irányítani. Ezért nem is lehet még egyszer ugyanazt. A hasonló, meg tudjuk hogy néz ki, -már mint ha vizuális tipusúak vagyunk....;) -négy lába négyfelé,-szegénynek. Tehát ott és akkor, nem előtte, utána. Pont akkor lehet csak olyat festeni, csak nekem (ennyi az ego benne), - illetve, aki pont akkor azt az üzenetet, ugyanott, ugyanúgy vette...:))
HEra

4 megjegyzés:

Tündérlátta írta...

A barna-türkiz az örök csodaszínek számomra. Nagyon szereti a párosukat a szemem.

csutkailda írta...

De jó, hogy írsz.....
de jó, hogy azt írod ami belülről jön...
de jó, hogy ebből mi is tanulhatunk. :)))
Puszi:Ilda

EWA gyöngyös világa! / EWA's World of Beads írta...

Jaj az a rózsaszínes GYÖNYÖRŰ,az én színeim,a másikat is elhordanám :)Gratulálok!

HEra írta...

Köszönöm, hogy reagáltok! :)

ILDÁM DETTO! :)