2010. október 11., hétfő

Remény hal meg utoljára...

Már megint megetettek... sokadszorra.
Szeretek másnak drukkolni, szerintem az is segítség, ha sokan szurkolunk az előre jutásáért valakinek. Szeretem a bohócokat, udvari bolondokat, -szívből kimondják az igazat.  Örülök, hogy bejutott Norbi a döntőbe, de vajon ugyanazt látják benne, amit én? Nem, csak a cirkuszt, a pénz forrást. Sok kitartást kívánok a túléléshez! Most nem az az üzenete, hogy segítek felemelkedni, hogy adni tudj és másokat is felemelj!
A meska téma megint idevág... lassan szó szerint.
Ugye mindannyiunknak vannak kötelezettségei, pénzbeni függőségei.  Kit verünk át és kinek segítünk? Tájékoztatlanság- szándékosan! Ne tudd mihez foghatsz, ne tudd hogyan, csak függjél, féljél, azzal jól lehet manipulálni. Egymás ellen ugrasztani. Pedig elférünk mindannyian... Itt alkotni szeretnének azok akik csatlakoznak, szabadon rettegés nélkül. Persze megélni is...
És csak ömlik az átverés...
Iszap formájában is. Lehet embereket tönkretenni, mert egy cég érdekei úgy kívánják! Nem tudták, nem látták vagy csak így volt olcsóbb???
  Azt gondolom a magyarnak van egy végtelenül jó tulajdonsága: a naivitás tisztasága. Mindent olyan félelmetesen bárányként tud megközelíteni (persze a bárány Isten báránya), ezért csalódik, sérül oly sokszor... De pont ebben van az igazság keresése, az együttérzés, a segítőkészség, az újrakezdés, a végtelen szeretet. :) Amitől az egész megoldódik és a csalódás elviselhető, a hiba javítható, a baj orvosolható!
Remélem ébredünk!  Végre ezekből a tulajdonságokból egy örök védelmi burkot vonunk magunk köré!
HEra

2 megjegyzés:

Colette írta...

Így legyen, Ámen.

csarab írta...

Örülök,ha itt jársz! :)